Pár éve vettem csak rá magam a bejglisütésre, úgy igazán. Átéléssel. Hittel, hogy meg tudom csinálni, és nem fog szétrepedni. Persze szétrepedt, de újra és újra nekiveselkedtem, és most már tudom, hogy a bejglisütés egy flow. Akkor tökéletes, ha finom, minden más másodlagos. Amióta ezt tényleg elhiszem, nem is reped. Ki érti ezt?!
Az ezoterikus, ökomenikus, zen, és főleg a magunkba vetett hit mellett azért van néhány dolog, amire érdemes a praktikumok terén is odafigyelni, hogy ne csak a bejgliszerető közönség, hanem mi magunk is elégedettek legyünk az eredménnyel. A repedésmentes bejglihez ezekre érdemes szerintem figyelni:
- Bármennyire szeretnéd, hogy sok töltelék és kevés tészta legyen a bejglidben, az arányt nem szabad túltolni, mert a túl sok tölteléktől reped a tészta. 25 dkg töltelékhez 27 dkg tésztával számolj, a végén így lesz meg az 50-50%-os arány, mert sütés közben a tészta veszít a tömegéből.
- Ha feltekerted, mindenképp szurkáld meg a bejglit villával, vagy hústűvel, hogy a gőz távozni tudjon sütés közben. Ez legalább olyan fontos mint a helyes tészta-töltelék arány.
- Fontos a sütés hőfoka: 180 foknál semmiképpen ne legyen forróbb a sütő, mert nyers marad belül a tészta, de kevesebb se legyen, mert akkor meg nem lesz szép piros (aranybarna), pedig úgy szeretjük!
- A szép márványos felületet úgy kapod meg, ha kétszer kened le tojással: először a tojássárgájával (vagy egész tojással), ha pedig ez megszáradt, jöhet a felvert tojásfehérje-réteg is. Tehát a tojást ketté kell választani és sárgájából több (kettő) kell majd 2 rúd bejglihez.
A töltelék a hagyományos diós és mákos mellett sokféle lehet, csak ízlés és pénztárca kérdése. Mint ahogy ízlés kérdése az is, hogy teszünk-e mazsolát a töltelékbe (szerintem teszünk). Íme néhány szuper ízkombináció, ami akkor is működik, ha úgy mint én, te is a hagyományosabb ízeket kedveled:
- Mandula-kandírozott narancs (vagy aranymazsola)
- Pisztácia-kandírozott citrom
- Gesztenyés (szigorúan rumba áztatott mazsolával!)
Természetesen nem hagylak titeket recept nélkül, ITT az én jól bevált receptem, ami a sok rákészülés után most már – majdnem – tökéletes bejgliket eredményez.
